Tisztelt OT!

A felvetése több mint találó, olyan mértékben igaza van, hogy vitázni vele nem is lehet. A szándékom sem ez. Csupán néhány hozzáfűzni valóm lenne.

Először is a felhozott példa feltételeken alapszik. Egyik feltétel, a falu vezetőinek elkötelezettsége, a lakossággal való őszinte és mélyreható párbeszéd, tájékoztatás, az esélyek feltárása, a felelősségvállalás. Egyszerűbben fogalmazva, komolyan veszi és nem nézi ütődöttnek őket. Továbbá kell még hozzá spiritusz. Azaz olyanféle vezetői hozzáállás, amely jövőképet ad, vállalja a vitákat és nem hátulról akar területre jutni. Vállalja továbbá a felelősséget is, ami az előzőek megléte esetén talán nem is oly nehéz, hiszen egy részletes párbeszéd felszínre hozza az elhatározások buktatóit is, tehát az előtérbe kerülő problémákra mindenki számít, a közösség együtt tartja fontosnak megoldani azokat.

Másik feltétel az emberek elkötelezettsége. Olyan féle gondolkodás, amelyik megérteti a közösség minden tagjával az ő feladatát, felelősségét és a személyének fontosságát. Szükség van vezetőre csakúgy, mint a közterületek fenntartó munkásaira. Mindenkinek a maga tudását és képességeit kell latba vetnie a megfontolt, magáévá tett közösségi érdekért. Ugyanúgy kell megfelelnie a rá szálló feladatoknak, mint ahogyan megértéssel kell lennie más közösségi tagok lehetőségeivel szemben. A közösséget, jelen esetben a települést, annak magasabb rendű érdekeit kell szolgálnia mindenkinek a maga posztjáról. Ha ismereteim nem csalnak, akkor ez maga a Szent Korona Tan eszmeisége. A koronát, annak egységét és sérthetetlenségét szolgálja mind a király, mind a szolga a történelem által ráruházott posztján, a szintén történelmileg ráruházott felelősség tudatában. Amíg az országot ez az eszmeiség hatotta át, addig egységes és sérthetetlen volt, bármilyen kihívások során megőrizte méltóságát és szabadságát vesztett helyzetben is. Visszatérve a témához, ez az eszmeiség bármilyen méretekben működik, csak komolyan kell venni.

Harmadik feltétel a lehetőségek adta környezet. Kell lennie helyi szándéknak, segítőkészségnek. El kell tudni vetni az irigységet, rátartiságot. Fel kell tudni fedezni a lehetőségeket, és akkor is támogatni, ha abból személyes haszon nem származik. Tudni kell széles látókörrel figyelni, gondolkozni. Tudni kell önkritikusnak lenni. Szükség van továbbá azokra a bizonyos helyi vállalkozókra is. Itt már én magam is érintett vagyok. Már több mint egy évtizede vagyok vállalkozó, öt éve pedig saját céget alapítottam. Ez a cég az építőiparban tevékenykedik, ezért az évek során meglehetősen összetett képet kaptam az iparággal kapcsolatban. 99%-os pontossággal felfedezem a korrupt összefüggéseket csakúgy, mint a képtelen árakat. Egy idő után messziről észre lehet venni a borítékos marketing nyilvánvaló jegyeit.

Úgy gondoltam, hogy mivel a szó nemesebb értelmében vett patriótának tartom magam, úgy is kell viselkednem. Sokat gondolkodtam a mikéntjén, míg döntésre jutottam. Röviden írva úgy hangzik, hogy a település számára végzett, közpénzekből fizetett munkákat önköltségen vállalom. Erről az elhatározásomról természetesen tájékoztattam a vezetést is. A lehetőség már tíz éve adott volt, de csak két éve élnek vele.

Kicsit bővebben kifejtve vázolni kell, hogy miből is áll egy árajánlat költségbecslése. Mindenekelőtt szükség van anyagra. Kell még ezen kívül segédanyag, pl. szeg, huzal, zsalu, stb. Ezen felül vannak még az eszköz jellegű kiadások, amortizáció, gépbérletek, szociális kiadások, kesztyű, védőital, stb. Kell még fizetni munkabért, azok járulékait, könyvelését. A végén jön a haszon. Ez persze sok mindentől függ, de nyilván meghatározható százalékban az előzőekhez viszonyítva. Ez az az összeg, amit a falunak nem kell megfizetnie, ahogyan ezáltal annak adótartalmát sem, valamint én ide fizetem a számlaérték alapján számított iparűzési adómat is. Itt azért nem kis összegről van szó. Ha egy munkánál az önköltséghez számolva húsz százalék hasznot szeretnék produkálni, akkor ehhez annak érdekében, hogy ezt az összeget meg is kapjam bruttóban 35-40% felárat kell számolnom. Egy millió forint értéket figyelembe véve ez a megrendelői oldalon egymillió-négyszázezer forint kiadást jelent. Az elmúlt két évben nagy vonalakban számolva legalább másfél millió forintot hagytam a falu kasszájában. Ennél azonban jelentősen több is lehet, mert a cégem által elvégzett munkák jelentős részét más esetben a jelzettnél sokkal nagyobb haszonkulccsal végezte volna más kivitelező, mert nekik csak a felvonulással is több alapdíjuk, ezért magasabb hasznuk is lett volna. Van ezen túl egy mindenki által jól ismert jelenség, az alvállalkozói láncok rendszere, amely a tényleges bekerüléshez képest akár a tízszeresére is tornázhatja az árakat. Patriótaként ezt a támogatást tudtam biztosítani Bakonybánknak.
Az akciónak van azonban egy közélet tisztító hatása is. Minden tiszta szándékú, szellemileg is alkalmas települési vezető örül egy ilyen lehetőségnek, miközben erős ellenállást mutat az, akinek a szándékai más irányúak, esetleg a képességei akadályozzák a helyzet felismerésében. Mondanom sem kell, hogy mindig van olyan személy, akinek rendre akad kifogása a ténykedésemmel kapcsolatban, de ez sem baj. Személyesen nem vagyok anyagilag érdekelt a saját munkámban, tehát nem érint negatívan a konkurencia megjelenése. Sőt, ha valamit nem én végzek, akkor a matematika szabályai szerint az drágább és/vagy gyengébb minőségű lesz, ami ugye kérdéseket vet fel a fentebb írtak fényében.

Szeretnék rámutatni, hogy Bakonybánkon sokan szándékoznak tenni valamit a holtpontról való kimozdulásért. Vannak, akik tevékenykednének, de nincs, aki utat mutasson. Vannak, akik tesznek is, de szervezetlenül, vagy nem kellő átgondoltsággal, és vannak persze olyanok is, akik a csapatjátékra természetüknél fogva alkalmatlanok. Magam is ilyen ember vagyok, ezért megpróbálok olyan területet keresni, ahol erre a tulajdonságra nincs is szükség.
Ami az egészben a legsajnálatosabb, az az, hogy nem a konstruktív párbeszéd, az ötletek és problémák meghallgatása, a célok közös kitűzése, a kiosztott feladatok elvégzése jellemző, hanem a jó öreg „oszd meg, és uralkodj!” elv érvényesül. Az emberek felemelése, művelése, tájékoztatása helyett néhányan a legyen minél sötétebb célt tűzték ki, mert így a saját pecsenyéjüket mások orra előtt sütögethetik mások tüzénél. Ez persze nem csak nálunk van így, ez az egész emberi civilizáció egyik legnagyobb tragédiája. Az elv zsenialitását évezredek igazolják az emberiség történetében. Az a tény azonban kétségbeejtő, hogy ezeket az elveket az alkalmazók szinte mindig annak érdekében veszik igénybe, hogy önnön érdemtelenségük ellenére mégis megőrizhessék megszerzett pozíciójukat.
Ezen a helyen szeretnék gratulálni Rozsály községnek, hogy sikerült levetkőzniük a társadalmi demagógiákat és sikeres közösséget építettek maguknak!
Ami pedig Bakonybánkot illeti, ha nem is mindig pont így, de ezt a szellemiséget magunkévá téve kellene elindulni a magunk útján. Nem elvárásokat, ajánlásokat, mások elismerését, érdekeit követve, rosszallását elkerülve, hanem a magunk érdekét, útját járva, a saját jövőnket építve. Ha az ellenfeleink tökéletesen meg vannak velünk elégedve, akkor valamit biztosan rosszul csináltunk!

Üdv.: Fogarasi Miklós

Tisztelt F.M.J.!

Egyáltalán nem vitaindítónak, hanem gondolatébresztőnek szántam az idézett cikket. Persze azt sem bánnám, ha a cikk hatására vita indulna arról, hogy miként is lehetne jobbá, élhetőbbé tenni Bakonybánkot. Miként is lehetne igazi közösségé kovácsolni ezt a maroknyi embert, akik most egy településen lakók halmaza csupán.
Igen, tudom, hogy vannak néhányan és remélhetőleg egyre többen lesznek, akik felismerik, hogy egyre nagyobb szükség van az ilyen kis közösségek összefogására. Nem egyszer voltam már tanúja (néha részese) annak, hogy mennyire tudnak örülni az emberek annak, ha valahol a messze távolban összefutnak egy szülőfalubelivel. Szinte azonnal tegeződnek, őszintén elbeszélgetnek és önzetlenül felajánlják egymásnak a segítségüket. De miért kell ezért a nagy távolság? Miért ne lehetne ezt a légkört itt helyben kialakítani.
Még mielőtt lemondóan legyintene, gyorsan elárulom, hogy nem vagyok annyira naiv, hogy ne tudnám miért nincs ez így manapság. Tudom, hogy eluralkodott az egész világban (vagy legalábbis azon részén, amit ismerünk) az önzés, irigység, kivagyiság, érzéketlenség. De biztos, hogy ennek így is kell maradnia? Szerintem nem! Erre jó példát mutatnak a Rozsályiak. Példát, de nem szükségszerűen mintát. Mert nem biztos, hogy minden működne Bakonybánkon, viszont a szellemisége megszívlelendő.
Nem ismerem a Rozsályiakat, csupán néhány cikkből tájékozódtam róluk. Abban biztos vagyok, hogy náluk sem egy varázsütésre alakult ki ez az összefogás. Gondolom ott is ódzkodtak először az emberek, valószínűleg nekimentek néhányszor a falnak is, mire idáig jutottak. Biztos vagyok benne, hogy most is van néhány ember, aki irigységből, kivagyiságból, önzésből nem vesz részt a közösség dolgaiban. De a többség megértette, hogy együtt könnyebben boldogulnak, és elindultak egy megszívlelendő úton.
Tisztelt F.M.J.!
Abban igazat adok Önnek, ahhoz, hogy a rozsályi példa Bánkon is elindulhasson legfontosabb a vezetőség hozzáállása. Vezetők nélkül ez sem működik. Ráadásul a vezetőnek talpraesettnek, elkötelezettnek és kitartónak kell lennie. Ez a példa nem szokványos és emiatt biztosan elég rögös úton kellene haladni, mely erőt és kitartást kíván.
Abban már nem teljesen értünk egyet, hogy az emberek is legyenek elkötelezettek mind egy szálig. Tudom, hogy úgy könnyebben menne a dolog, de az embereket meg kell győzni, rá kell ébreszteni őket, hogy helyben, együtt könnyebb. Véleményem szerint a többségtől sosem várható el az azonnali elkötelezettség, a felelősségtudat. Arra szép lassan kell rájönniük. De mint említettem Rozsályon sem egyik napról a másikra alakult ki az egyetértés. El kellene indítani valamit, az sem baj, ha az elején csak 3-4 ember venne részt benne, mert ha működik, úgyis jönnének új jelentkezők. A lehetőségek sem adottak az elején arra, hogy minden úgy működjön, mint Rozsályon. A lényeg, hogy elinduljon valami.

Üdvözlettel:
Okostojás

Ui.: Sajnálom, hogy elég kicsi az aktivitás a blogon. Nem vagyok türelmetlen, tudom, hogy még elég friss a blog. Tudom, hogy sokan nem szeretnek írni, talán önbizalomhiány miatt, talán valami más tartja őket vissza. Nem is hosszú cikkeket hiányolok, hanem 1-2 mondatos hozzászólásokat, ötleteket, felvetéseket. Mivel optimista vagyok, ezért abban is bízom, hogy nőni fog az aktivitás, hisz az lenne az első lépés a rozsályi példa felé.

www.youtube.com/watch?v=7b38qZGUHIk

A vidék jövője a jövő vidéke Géczy Gábor előadása

@Nagyera:
Végre sikerült végignézni a hivatkozott videót. Nagyon érdekes, sőt kapcsolható a szennyvízberuházás kapcsán kibontakozott korábbi vitához is. Köszönjük a linket!